Hőn szeretett olvasóim!
Az utóbbi időben kicsit elhanyagoltuk egymást, basztok kommenteket írni, én szarok az írásra. Na, okos enged, szamár szenved, háhááááááááá! Most megtöröm a jeget, bár kint van vagy mínusz 5, de nem érdekel, belekezdek.
Egy nagyon kedves barátomat fogom most nektek egy rövid jellemzéssel bemutatni. Egy közös ismerősünk mutatott be bennünket egymásnak, vagyis inkább közös exbarátunk, mert azóta már egyikünkkel sincs annyira jóba.
Szóval a Bróker úr, hívjük így, remélem annyian ebből a névből nem ismernek rá, inkább a habitusa alapján fog mindenki rájönni, hogy ki e poszt nagy mácsója. Egész nap fülén a telefon, hol számítógép előtt görnyedve bámulja a grafikonokat, hol pedig a családi gazdaságban süt, főz, vág, mikor mit kíván meg a haza. Felhívod, csörög, csörög, semmi, felhívod negyedjére, felveszi, beleordít MONDJAD!!!!, aztán közli, most nem érek apukám, beszart ámeeerika, vagy a daxi leszúrt nem tom hova csőőőőővi. Na ilyen barátai vannak ám az embernek, de hát ha ezt adta a sors, akkor mit basszunk neki? Megtanultam kezelni, bár nem egyszerű. Egyszer mentünk fel valami válogatott állatságra, vagyis válogatott meccsre, jééé asszem még nyertünk is, jaaa mert málta volt az ellenfél! Tudom tudom, a mai világban nem lehet lebecsülni senkit, semikor, és a málta elleni három pont is annyit érne, mintha a céronival mosnánk fel az Astoria előtti járdaszegélyt. Baktatunk a hiiperszuper puskás felé, talpig piros-fehér-zöldben, a magyarokat éltetve, ez meg mit mondd, képzeld, tegnap buktam ennyit, meg ennyit meg annyit. Olyan még nem volt, hogy jól jött volna ki. Mondjuk neki, Te Fatter, áruld már el, mi a fákkért csinálod ezt? Gyerekek, nem tudjátok, ti, nem értitek ti ezt, hát valamiből élni kell? És komolyan mondom, az ilyen embert irigylem, aki a mínuszból meg tud élni! Már látom a lánya neve Molly a fiáé meg Ricsi lesz…:)
Ha túlélted a Wall Street-i fenegyerek másfélórás kiselőadását a témában, akkor jön a lazulás, a játék, a póker. Ő profi ebben. Vérprofi. Mikor megadja a vakot, összenézünk, a lélegzet eláll, félve várjuk a közös lapok érkezését (tudom hogy flopppppppp, de nem mindenkinek a pokerstars.com a kezdőlapja). Azt szeretjük benne, hogy nem akar minket átverni, mikor játszik, van valamije. Legtöbbször betű. Általában egymást követőek, és egyszínűek, de néha előfordul egy egy aa vagy kk. Csodálatosan játssza meg a lapokat, pozícióból, olyan hatalmas lelkesedéssel csekkel, hogy rémült remegő kézzel mersz ellene emelni. Pár sör és néhány deci whiskey után belendül a játékba, hevesen csapkodja az asztalt, hogy neki hű de mennyire szar lapjai vannak, közben az előtte tornyosuló zsetonhegyek mögül nem látja ki ül vele szemben. Persze ő a legjobb fej a társaságban, mindig elsőnek esik ki, hagy bennünket, amatőröket játszani. Abban a pár órában, míg mi eldöntjük ki a legkevésbé kezdő közülünk, két pohárral a kezében rohangál a laptop, és a kanapé között, majd miután látta hogy az előző napi bukót majd holnap visszakeresi, mint aki jól végezte dolgát elterül, és készül a bulájba.
Drága cimborám, Isten ne verjen meg, az ivászatra született. Arany barátom komolyan űzi az ipart. Amikor az otthoni haverjaival jár szórakozni, én nem tudom mit szoktak vele csinálni, csak másnap este nyolcig nem lehet elérni telefonon, mikor nagy kegyesen fellép msnre éjfél körül, csak annyit látok kiírvi. "KI EMLÉXIK A TEGNAP ESTÉRE?" Nekem az a sejtésem, hogy a környéken fellelhető (nevezzük csak aranyháromszögnek) finom, sok szőlőből készült, nem tablettásított, nem kristály és barnacukrozott, bőrcéhmesterek remek termékeit iszogathatja.
Inkább azokról az estékről beszélek, amiket együtt töltöttünk el. Bróker úr kedvenc itala börbön viszki, igen igen, még finnyás is, mert a szkáccsnak nem finom karamellizált utóíze van, és szegény beteg gyomrocskáját megbántja. Esténként lazán lecsúzik neki egy fél liter, de szigorúan jól lakottan, hogy még hajnal 5kor legyen a vérében elég pia. Ha még hajnal fél egykor nem aludt be, akkor egész keményen bulizik az egyetemi diszkók színpadán. Kabátját gyorsan bedobja a ruhatárba, persze nem fizet, csak a jegyet kapja, mert ugye ő a bróker, a menő. Első utunk egy nagy kör a tánctéren, végigstíröli a nőket, elmondja hogy ez meg az meg amaz milyen kis aranyos, és hogy elkapná hazafelé menet egy sötét padon. Megérkezünk a pulthoz. Szinte kérnie se kell, tudják, két miller citrommal rendel. Na ettől szegény barátom beszarik, egyszerűen a viszki sör koktél úgy kiüti, hogy fél 3kor már egy széken ül a sarokba, kezét az arcába temetve, időnként fel fel horkantva pihenget. Egyik buli alkalmából, egy külvárosi kocsmában iszogattunk, ő pedig a sok márkás piától fűtve odaugrott egy sráchoz, és a bicepszét akarta neki bemutatni a diszkó mögötti sötét sikátorban.
Vele nehéz csajozni, hiszen az esetek 110%ban matton van, és nem tudja lefoglalni az általad kiszemelt csaj barátnőjét. Miután hajnal négykor felriad, a megilletődöttségtől, és mert elmacskásodtak a végtagjai, kb 30 kört megtesz, a tömeget jobbra, balra lökve. Majd ötpercenként odajön hozzád, hogy hééé figyelj, nem megyünk már. Mit tudsz ilyenkor csinálni, engedsz a nyomásnak. Hazafelé menet még belök 2 sajtot a mekiben, majd másnap délben felébreszt, hogy meésljem el neki az estét...
Kicsit bolond, néha balfasz, de a miénk! Örülök, hogy a barátod lehetek...:)
