This is the night

Drága Híveim!

Szolgálati közleményként kötelességem bejelenteni, hogy az előző blogunkat egy sajnálatos malőr miatt azonnali hatállyal be kellett szüntetnem. Azonban új néven, változatlan tartalom mellett visszatértünk!
Köszönöm a türelmeteket, reméljük a továbbiakban nem lesz ilyenre szükség!
De hát egy földalatti mozgalomnak sosem egyszerű az élete...:)

 

"Most mért vagy így meglepődve? Igen, jól látod írtam Neked. Az egyetlen probléma az, hogy ezt nem fogod elolvasni, legalábbis most nem. Talán, majd ha új időknek új szelei fújnak, akkor esetleg. De ahogy látom, ettől nagyon messze állunk!
Akkor mégis mi a francért írok? Szeretem ezt csinálni. Hogy miért? Megnyugtat. Lehet kicsit mazoistának hangzik, de jó érzés. A gondolatok csak úgy jönnek, és jönnek, és néha vissza kell fognom magam, mert véges a papír, akarom mondani, a karakter.
Gondolkoztam hogy csinálni kéne egy blogot, hátha másoknak is tetszik amiket irkálok össze-vissza. Nem tudom meg merjem e lépni, sose voltam ennek a híve, viszont szeretem ezt csinálni, még hogyha bár Neked szól, mégis mások olvasnák. Az egyetlen baj ezzel a hobbival, hogy időigényes. Abból pedig nekem újabban nagyon kevés jut. Vagyis annyi, mint mindenki másnak, csak több a kötelesség, a kötelezettség, a feladat mint sok más valakinek. De majd egyszer talán írok ezekről is."
Szóval valahogy így kezdődött egy kaland, ami egy új hobbivá lépett előre. És látod mennyi bennünk a közös. Hehe, most azt gondolod, ugyan mi a franc, de ahogy írtad a leveledben, olyan, mintha egy blogot vezetnél. Látod, ez lehet igazi predesztináció. Néha azért komolyan meglepődök Rajtad, magamon, és ha szabad ezt írni, magunkon. Más kor, más gyermekei vagyunk, de valahogy az első perctől kezdve azt éreztem, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Az utóbbi években nem is nagyon tartottuk a kapcsolatot, ment mindenki a saját útján. Néha pár sms, egy-egy darab cetli a kocsimon, talán még egy kis msn, de semmi több. Megváltoztál, és megváltoztam én is. Most mondanám hogy megkomolyodtam, de ez messze állna a valóságtól, mondjuk úgy Te felnőttél. Múlt héten kattingattam az adatlapodra, láttam új képed van. Most mondanám hogy jól nézel ki rajta, de ezt úgyis tudod, és szerintem jobban szereted ha a dícséretek helyett inkább piszkálgatlak. De mégis, ahogy nézegettem a fotót, láttam hogy jól vagy. Kicsit megnyugodtam, de ez kevés. Tudom, nem kaphatok meg mindig mindent azonnal, de valahogy úgy érzem hogy Te vagy az én keresztem. És ezt, most a legpozitívabb értelemben gondolom, elvonatkoztatva a köznapi negatív értelmétől. Azt írtad, talán már elfelejtettelek. Ezt komolyan gondoltad? Vagy csak ezzel próbálod csicsítani a benned hangosan kiabáló kétely csalógató szavát? A választ tudod, hisz újra beszélünk, de azért leírom, had hízzon a kis egód, nem, nem felejtettelek el. Igazság szerint, így nem is tudlak. Akkor mért zártalak ki, és mért töröltem a számod? Egyszerű, mert azt hittem, így könnyebb lesz. Ahogy mondod, nem lett könnyebb! Sőt! Sokkal, de sokkal nehezebb lett. Nem vagyok az a típus, aki távolról figyeli a lépteid, vár valami isteni sugallatra. Nem, ez nekem megy. Ennél több vagyok! Vagyis így érzem. Te nem így gondolod? Nem lényeg.
Próbáltalak figyelmen kívül hagyni, de az utóbbi hónapban, túlságosan belemásztál az életembe. Mielőtt félreértenéd, tegyél vaskos idézőjeleket, és sok sok szmájlit, hogy értsd jól, vagyis úgy, hogy ennek én örültem, és örülök. Nem vagyok csernus doktor, nem írok könyvet a nőkről, de egy csaj annyit ír smsben egy pasinak, hogy unatkozok, akkor az jelent valamit(mert hát, kedves olvasóm, ez a sztori így indult vagyis, inkább ezzel folytatódott). Legalábbis én így gondolom. Hogy egy könnyű flört, pár kellemes együtt töltött délután, vagy egy kikötő, ahonnan együtt hajózunk ki az élet virhaos tengerére, azt nem tudom. Szeretnék a végére járni. Mindig is kíváncsi ember voltam, és soha nem voltam az a típus, aki csak úgy félbehagy valamit, plána ha ilyesmiről van szó. Nem azért mert szeretek "vadászni", bár nem tagadom, ez a küzdelem nagyon élvezetes. De nem akarlak levadászni, hanem inkább szeretnélek megszelídíteni. Vagy inkább Neked kellene engem? Talán igazad van. Most más tollával fogok ékeskedni, de egy kedves barátom talált egy jó idézetet, ami a nőkről szól, és nagyon illik ide. Megosztom hát Veled, és persze veletek.
Mi, nők, annyira bele tudjuk képzelni, magyarázni hihetetlen alakokba a fantáziát. (...) Lássuk be, a rosszfiúkra bukunk. A csibészekre, ebadtákra. Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk. Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak. Á, dehogy változnak! Kicsit még meg is aláznak. Várni kell rájuk. Nem jelentkeznek annyiszor, hogy elegünk legyen belőlük.Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott, csókjuk kábító, begyakorolt. Ők azok, akikért élni-halni kell. Akikért biológiai bombánk robban. Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botlunk. Ha választani kell, őket választjuk.
Ezzel most nem akarom magam fényezni, csak Veled kapcsolatban, valahogy kicsit ilyen helyzetben érzem magunkat. Legalábbis egyszer azt mondtad, nagyon vonzódsz hozzám. Tudom hogy nem vagyok egy George Clooney, de már beszereztem pár ősz hajszálat, és a szövegem azért annyira nem szar. Húúú most a drága kommentelő kis olvasó biztos azt gondolja de faszagyereknek hiszi magát ez a cikkíró. És ha igen?:)
Szóval bennem ott pislángol a láng, bár kicsit erősebb, de azért nem lobog, de ez akkor is a remény lángja. Sajnálom, nem tudok így kiszállni! Ez nekem így nem elég. Nem lógok a levegőben, nem várok, nem lapulok, hanem teszek valamit. Mert aki hülye, meg töketlen, az haljon meg hülyén. Egy nap, úgy akarok lefeküdni, úgy akarom a párnára hajtani a fejem, hogy na bassza én mindent megtettem, beleadtam legjobb tudásom szerint a legjavát abból, aki és ami vagyok. Ha nem jön össze, akkor nem jön össze. Nyugodtan fogok majd akkor is aludni. A lényeg, hogy odatettem magam, a verdictet úgy sem én fogom kimondani. Azt csak remélni fogom hogy a mérleg nyelve felém fog billenni. Nem ígérek többet semmit, csak annyit, hogy az életedet továbbra is megnehezítem, a  szabad délutánjaidból próbálok ellopni egy párat, és hogy éjszakánként úgy fogod lehajtani a fejed, hogy ne (csak) a 7:15-öt várd, hanem a 16:15-öt is. Mert ahogy mondani szokás, nincs elérhetetlen "vad" csak egy jó puska kell hozzá! Én meg azt mondom, megtanultam bánni a fegyverekkel...;)

Hőn szeretett olvasóim!
Az utóbbi időben kicsit elhanyagoltuk egymást, basztok kommenteket írni, én szarok az írásra. Na, okos enged, szamár szenved, háhááááááááá! Most megtöröm a jeget, bár kint van vagy mínusz 5, de nem érdekel, belekezdek.
Egy nagyon kedves barátomat fogom most nektek egy rövid jellemzéssel bemutatni. Egy közös ismerősünk mutatott be bennünket egymásnak, vagyis inkább közös exbarátunk, mert azóta már egyikünkkel sincs annyira jóba.
Szóval a Bróker úr, hívjük így, remélem annyian ebből a névből nem ismernek rá, inkább a habitusa alapján fog mindenki rájönni, hogy ki e poszt nagy mácsója. Egész nap fülén a telefon, hol számítógép előtt görnyedve bámulja a grafikonokat, hol pedig a családi gazdaságban süt, főz, vág, mikor mit kíván meg a haza. Felhívod, csörög, csörög, semmi, felhívod negyedjére, felveszi, beleordít MONDJAD!!!!, aztán közli, most nem érek apukám, beszart ámeeerika, vagy a daxi leszúrt nem tom hova csőőőőővi. Na ilyen barátai vannak ám az embernek, de hát ha ezt adta a sors, akkor mit basszunk neki? Megtanultam kezelni, bár nem egyszerű. Egyszer mentünk fel valami válogatott állatságra, vagyis válogatott meccsre, jééé asszem még nyertünk is, jaaa mert málta volt az ellenfél! Tudom tudom, a mai világban nem lehet lebecsülni senkit, semikor, és a málta elleni három pont is annyit érne, mintha a céronival mosnánk fel az Astoria előtti járdaszegélyt. Baktatunk a hiiperszuper puskás felé, talpig piros-fehér-zöldben, a magyarokat éltetve, ez meg mit mondd, képzeld, tegnap buktam ennyit, meg ennyit meg annyit. Olyan még nem volt, hogy jól jött volna ki. Mondjuk neki, Te Fatter, áruld már el, mi a fákkért csinálod ezt? Gyerekek, nem tudjátok, ti, nem értitek ti ezt, hát valamiből élni kell? És komolyan mondom, az ilyen embert irigylem, aki a mínuszból meg tud élni! Már látom a lánya neve Molly a fiáé meg Ricsi lesz…:)
Ha túlélted a Wall Street-i fenegyerek másfélórás kiselőadását a témában, akkor jön a lazulás, a játék, a póker. Ő profi ebben. Vérprofi. Mikor megadja a vakot, összenézünk, a lélegzet eláll, félve várjuk a közös lapok érkezését (tudom hogy flopppppppp, de nem mindenkinek a pokerstars.com a kezdőlapja). Azt szeretjük benne, hogy nem akar minket átverni, mikor játszik, van valamije. Legtöbbször betű. Általában egymást követőek, és egyszínűek, de néha előfordul egy egy aa vagy kk. Csodálatosan játssza meg a lapokat, pozícióból, olyan hatalmas lelkesedéssel csekkel, hogy rémült remegő kézzel mersz ellene emelni. Pár sör és néhány deci whiskey után belendül a játékba, hevesen csapkodja az asztalt, hogy neki hű de mennyire szar lapjai vannak, közben az előtte tornyosuló zsetonhegyek mögül nem látja ki ül vele szemben. Persze ő a legjobb fej a társaságban, mindig elsőnek esik ki, hagy bennünket, amatőröket játszani. Abban a pár órában, míg mi eldöntjük ki a legkevésbé kezdő közülünk, két pohárral a kezében rohangál a laptop, és a kanapé között, majd miután látta hogy az előző napi bukót majd holnap visszakeresi, mint aki jól végezte dolgát elterül, és készül a bulájba.
Drága cimborám, Isten ne verjen meg, az ivászatra született. Arany barátom  komolyan űzi az ipart. Amikor az otthoni haverjaival jár szórakozni, én nem tudom mit szoktak vele csinálni, csak másnap este nyolcig nem lehet elérni telefonon, mikor nagy kegyesen fellép msnre éjfél körül, csak annyit látok kiírvi. "KI EMLÉXIK A TEGNAP ESTÉRE?" Nekem az a sejtésem, hogy a környéken fellelhető (nevezzük csak aranyháromszögnek) finom, sok szőlőből készült, nem tablettásított, nem kristály és barnacukrozott, bőrcéhmesterek remek termékeit iszogathatja.
Inkább azokról az estékről beszélek, amiket együtt töltöttünk el. Bróker úr kedvenc itala börbön viszki, igen igen, még finnyás is, mert a szkáccsnak nem finom karamellizált utóíze van, és szegény beteg gyomrocskáját megbántja. Esténként lazán lecsúzik neki egy fél liter, de szigorúan jól lakottan, hogy még hajnal 5kor legyen a vérében elég pia. Ha még hajnal fél egykor nem aludt be, akkor egész keményen bulizik az egyetemi diszkók színpadán. Kabátját gyorsan bedobja a ruhatárba, persze nem fizet, csak a jegyet kapja, mert ugye ő a bróker, a menő. Első utunk egy nagy kör a tánctéren, végigstíröli a nőket, elmondja hogy ez meg az meg amaz milyen kis aranyos, és hogy elkapná hazafelé menet egy sötét padon. Megérkezünk a pulthoz. Szinte kérnie se kell, tudják, két miller citrommal rendel. Na ettől szegény barátom beszarik, egyszerűen a viszki sör koktél úgy kiüti, hogy fél 3kor már egy széken ül a sarokba, kezét az arcába temetve, időnként fel fel horkantva pihenget. Egyik buli alkalmából, egy külvárosi kocsmában iszogattunk, ő pedig a sok márkás piától fűtve odaugrott egy sráchoz, és a bicepszét akarta neki bemutatni a diszkó mögötti sötét sikátorban.
Vele nehéz csajozni, hiszen az esetek 110%ban matton van, és nem tudja lefoglalni az általad kiszemelt csaj barátnőjét. Miután hajnal négykor felriad, a megilletődöttségtől, és mert elmacskásodtak a végtagjai, kb 30 kört megtesz, a tömeget jobbra, balra lökve. Majd ötpercenként odajön hozzád, hogy hééé figyelj, nem megyünk már. Mit tudsz ilyenkor csinálni, engedsz a nyomásnak. Hazafelé menet még belök 2 sajtot a mekiben, majd másnap délben felébreszt, hogy meésljem el neki az estét...
Kicsit bolond, néha balfasz, de a miénk! Örülök, hogy a barátod lehetek...:)

Amikor egy cimborámnak felvetettem, hogy indítani kéne egy blogot, azt mondta legyen akkor az a címe, hogy "Kössz a játékot!". Úgy illik tehát, hogy az Ő történetével kezdődjön az "utazás"!
Tavaly egy augusztusi hétvégére elhívtam magamhoz Puhapöcst, egy középkategóriás magyar csapat vezérszurkeszét, aki nem mellesleg amolyan Tony G a pókerasztalnál. Nem kellett sokat győzködni hogy igent mondjon, tudta ő hogy torok, szem, és punci nem marad szárazon!
Egy péntek délutánra beszéltük meg hogy begördül a MÁV klimatizált, kényelmes SUV-ján, ígyhát a reggelem takarítással telt. Azért nem kell olyanra gondolni hogy szeméthegyek álltak a nappaliban és a penészgombák a mosatlan tányérok között harcoltak, csak egy kis egészséges rendet vágtam magam körül. Igen, erre azért igényes vagyok, legalább ha vendég, ne legyen hatalmas kosz. Nagy igyekezetemben még a fürdőszoba mennyezetét is megcsapattam a zuhanyrózsával, de bárkivel előfordulnak malőrök. Felkaptam kedvenc közös csapatunk rikító sárga mezét, kirohantam a vasútállomásra és vártam. Kicsit furcsán néztek rám az emberek, de szerintem ez annak is betudható hogy az év divatszíne nem a citromsárga volt. A hangosbemondó tájékoztat, vonat érkezik két percen belül.
Első utunk egy kisváros szocreál fürdőjébe vezetett, gondoltam oldjuk a feszültséges fürdőruhás bulák bámulásával. Szeretem ezt a helyet, kivonul a város összes csaja, s-től egészen az xxl-ig, hófehértől a csokiig. Puhapöcs kérdezi,hogyan alakul az este, mondom nem terveztem semmi különöst, csak egy kis bulit ebben a két napban. Helyeslően bólogatott, bár akkor azt egyikünk se tudta még, mennyi is ér valójában egy K póker. Kiáztattuk a blájszt rendesen, majd egy gyors vacsi után kezdetét vette az esti móka. 
Egy exem rámírt, mit csinálok, merre megyek bulizni, mondtam most vendég van nálam, aztán itthon dorbézolunk a szomszédok legnagyobb örömére. Azt mondja átjön, gondoltam magamba minek, de ha már így ajánlkozik akkor hát legyen, ámen. Mondtam Puhapöcsnek, szolíd, konzervatív kiscsaj ez, volt már összvissz kb 2 pasival eddig élete során, úgyhogy csak óvatosan a csajozós figurával. Átjött. Szerencsére Puhapöcs, én, meg a harmadik jó barátunk(Sir Johni Walker, akit eddig Erzsi mama lehet még nem ütött lovaggá, de jobban megérdemli mint szintén skót "kollégája" a vörös tehenek -múúúúúúúú- marhapásztora) hamar megtaláltuk a közös hangot, és nem nagyon érdekelt bennünket egy magát hiper szuper erkölcsös és intelligens nőnek képzelő  törtető kis banya. Tudom, tudom, nekem az excsajom, de egyrészt az idő kerekét nem forgatod vissza, másrészt meg saját kárán tanul az ember. Szóval a péntek esténket el is vitte rendesen, de bemelegítésnek egész jó volt. Másnap délig alvás, ágyban nagyokat fingás. Olasz pizza házhoz rendel, estére a tescós kotont tedd el. Délután 1-2 soft pornó bemelegítésnek, pár netes póker hogy az időt jól agyonüssük, majd egy telefon.
"Szia, nincs kedved átnézni hozzám egy kis pókerre?" (Hiába, gyuri bácsi által menedzselt játék hamar meghódította kishazánkat is. "Szia, hát nem is tudom, viszem magammal Rita barátnőmet is, emléxel rám?" Huhh, kedves olvasó, itt kell megjegyeznem e név hallatán, még a hideg is kirázott. Szép szép a rita, csak mire rá mersz nézni, annyit kell innod, hogy nem találod a farkad a gatyádban."Hát, pont a Ritát? Nincs valami szebb barátnőd?" Hosszas alkudozás után megbeszéltük hogy átjön pókerezni, nem hozza egyik rutány barátnőjét se. Este 9 csöngetnek. Puhapöccsel már egész jól álltunk, délután azt hiszem egy Heineken partyhordó bánta szomjazó torkunk mohóságát. Kinyitam az ajtót, Szopós belép. Hohóóó, drága hölgyektől előre is elnézést kérek, de mint látjátok ez egy ilyen blog, általában a csajok lesznek górcső alatt. Szóval belépett, egy kivágott felső volt rajta, miniszoknya, neccharisnya, azt hiszem általában így kell egy nőnek pókerezéshez öltözni. Kiosztottuk a lapokat, kevertük a piákat, szó szót követett, majd bedobtam, zsetonra játszani uncsi, bukott all in után valami ruhádat dobj le. Azért kedvelem ezt a csajt, mert nagyon rövid idő alatt kegyetlenül be tud kúreszolni. Tipikus, nem megy egyenesen, össze vissza vigyorog, a nyakadba borul, belerúg az első székbe, körbehányja a szoba közepét. Már nem tudom hanyadik piát töltöttem, de az biztos hogy egy szál kisgatyában ülved fogtam a lapjaim, és szóltam Puhapöcsnek, hogy jó lenne ha olyanokat osztana, hogy Szopósról kerüljenek már le a ruhadarabok, ne pedig rólam. Mert ha én kellek, akkor minek hívtuk át a csajt? Azért álljon meg a menet, a piát én sem a kertben termesztem! Jöttek is a lapok, elnyertük először az egyik, majd a másik cipőjét, lekerült a harisnya, és hosszas győzködés után, a fölső is. Mert ugye a játék, az játék, és vannak szabályok. Huhh felment lassan a tenzió mindenkiben, láttam ahogy a csaj a lapok helyett göndör fürtjeivel kezd játszadozni. Na havert meglököm, mondom gyere nézzünk be a hálóba. Szegény ártatlan szopós, szűzies hangon, nagyra nyitott boci szemekkel huppant le közénk az ágyra és ahogy a mondás tartja, alamuszi nyusziként nagyot ugorva azon találtuk magunkat, hogy felváltva porszívóz a kis drága! Az ilyen helyzetekben általában mélyről induló remegés ráz meg, mely röhögés formájában jut a külvilágra, úgyhogy mint valami duracell elemtől vezérült ütvefuró, úgy vesztem el a torkában szegény csajnak. Helycserét követően Puhapöcs nem zavartatta magát, kéjes fejet vágott, miközben Szopós szívta belőle az életnedvet. Hogy én mit csináltam? A könnyeim törölgetése után gondoltam megnézem az előttem járó pasik felfedezték az összes testnyílását hősnőnknek. Kinyitottam az éjjeli szekrényt, emlékezetből rémlett hogy mintha egy kis menetkönnyítő krémem lenne, hát elővettem. Próbáltam böngészgetni jó e még a szavija, de sötét volt, be is voltam baszva, meg az adott helyzetben, khm szóval 2 ujjal nekiestem és csodák csodájára elmaradt a sikoly, a kérdőrevonás, maradt a hangos élvezet, meg a vonaglás. Szó mi szó, eleinte élveztem a helyzetet, de szóltam a havernak, hééé öreg, mire odajutok Te kifárasztod azt a szájat! A válaszát nem vártam meg, kerestem egy párnát, pajzsként magam elé raktam, láttam hogy eljön a vég, a számára. Szopóst azt hiszem nem túlzottan zavarta az a pár deci meleg lötty amit bekortyolt, szemrebbenés nélkül felém fordult, és gondolta majd jól lesmárol. Na anyukám, mondom így magamba, itt áljjon meg a menet, kabbe szépen a blájszt de izzibe. Nem is tanúsított nagy ellenállást, mint egy rendes kislány az iskola után, szorgalmasan csinálta a házifeladatát. Nekem se kellett sok, mint Pompei határában a Vezúv, úgy tört ki belőlem Szopós munkájának isteni mannája. Fél perc elteltével Puhapöcs és én, a fürdőszobában dőltünk a röhögéstől. Gondolhatjátok most, hogy mit röhögött ez a két hülye, de aki volt már hasonló körülmények között, az átérzi a helyzet komolytalanságát. "Idefigyelj Cimbi megmondtam, se torok, se szem, se suna nem marad szárazon." Ezzel zártam a nevetés a perceit, majd irány bulizni felkiáltással elkezdtünk öltözni. Jól gondolod, de mi lesz most a csajjal? Már éppen elaludt volna, mikor szóltam neki, ez itt nem egy hotel, az élvezet után kéretik távozni. Kissé meghökkenve tudomásul vette, összeszedte magát, majd lekísértük. Valahogy odatántorgott a kocsijához, kinyitotta, mi pedig két-két minijégerrel elindultunk az éjszakába... Mikor dobott egy sziasztokot, hátrafordultam, rákacsintottam, és annyit mondtam, kössz a játékot...

Sziasztok!

Elindultunk. Még mindig csodálkozok egy kicsit hogy belevágtam ebbe, de hát egyszer élünk! Ha jól gondolom most valami bemutatkozás szerűséget kellene írkálnom.
Hol is kezdjem? Egy kisvárosban nőttem fel, értelmiségi szülők egyedüli gyerekeként. Most őszintén, ez érdekel Titeket? Szerintem nem! Inkább hagyjuk ezt! Ami lényeges rólam, illetve a majdani szerzőtársakról, azt úgyis meg fogjátok tudni a történetek során.  Igen igen, szeretném, hogy legyenek mások is, akik írnak ebbe a blogba olyan történeteket, melyeket közösen éltünk át...
Miért ez a blog neve? Úgy gondoltam, hogy a "Kurváknak áll a világ!" cím túlságosan hímsoviniszta lenne, és nem szeretném elriasztani a jómellű, jóseggű, okos, értelmes, szőkés, de semmiképp sem vörös hajú hölgyeket! Hogy miért vannak nálam a tiltólistán a vörösek, azt magam sem tudom, sajnos a tapasztalataim velük szemben nem túl pozitívak!  De gondolom most néhányan majd megmondják a tutit, és jól rácáfolnak!:)
 
Azt hittem könnyebb lesz, de most valahogy csak sikerült elbizonytalanodnom. Mit is kéne először írnom? Egy csajozós sztorit? Vagy valami állatságot, amit a haverokkal csináltunk? Szerelmes levelet, amit sosem küldök el egy csajnak? Miért? Szerinted? Mert így könnyebb!

De úgysem azért vagytok itt,  hogy mi, miért lesz, hanem azért hogy mi van!